Réges-régen, egy távoli galaxisban elkezdtünk mindenféle aprójószágot kipróbálni, hogy is érzik magukat itt Bátorban, és vajon mi hogyan érezzük az ő közreműködésüket kicsi gazdaságainkban?

Abból a dolgból állattartó barátunknál megmaradt a fodros lúd csapat, a gyöngyösöket elvitte valami féreg, az őshonos tyúknépség összeszűrte a levet a többi gyüttmenttel, és létrehoztak egy életképes és izgalmasan sokszínű génfelhőt.

A PIPI Projekt rám eső része a futókacsa volt, csak sajnos a 2011-es állományt apró darabokra rendezte a komondorom. Tavaly nyáron sikerült újra beszereznem párat, kikeletkor már kerítésem is nőtt, szabadon engedhettem őket a kertben. Egy fekete alapon metálzöld délceg dalia terelget négy futó asszonkát és egy véletlenül becsúszott mozgáskorlátozott tőkés totyakot.

Egy biztos: ők a világ legszórakoztatóbb jószágai a kecskegidák után. Nem tehetek róla, engem részeges padlóvázára emlékeztet a felegyenesedett járásuk, és mivel tévét nem engedek a házamba, ha vidámító műsorra van szükségem, csak kiülök közéjük a kertbe. Nincs az a letargia, amit percek alatt ne változtatnának vinnyogvaröhögésre. A TB valószínűleg az antidepresszáns-lobbi nyomására nem vette még fel őket a támogatott szerek közé.

Van ám komolyabb hasznuk is.

Nem, nem a serpenyőben-sercegés!!! Már sok kedves ismerősömnél tapasztaltam, hogy amikor füligvigyorral mesélek a legújabb kerti szakmunkásaimról, rögtön a sercegés jut eszükbe. Ilyenkor halk csattanással kinyílik a csajos kisbicska a jobb zsebemben, hiába fogom vissza úrinőként. Nem csak azért nem lesznek megsütve, mert viszonylag kistestű jószágok. Eredetileg tojáshasznúra tenyésztették ki őket, az okos szakirodalom évi 200-220 darabot ígér.

Ez már szebben hangzik legelésző lelkemnek, de a lényeg a vérkacsa-hatás. Ami mozog, még ha csigalassan is, azt levadásszák. Még a lazább földet, trágyakupacot is megturkálják a csőrükkel. Bogarat, házas-és hajléktalan csigát is pusztítanak, és érdekes, a gyógynövényeim helyett inkább a tarackot csipkedik.

Tavaly ilyenkor, az első langyos esők idején minden reggelem azzal telt, hogy végigböngésztem a kertet és bő fél diszperzitesvödörnyi éticsigát szállítottam baromfitartó cimborám portájára. Most annyi csak a dolgom, hogy kertelés közben fel-feltekintek, hogy a totyakok hányadik körüket futják percek alatt teli csőrrel sápogva, vibrálva a vadász-izgalomtól. Félórás böngészés után találtam egyetlen üzemképes csigát.

És a hab a fű között: minden reggelem igazi Húsvétként telik. A padlóvázák nem napközben tojnak, mint a tyúkok, hanem hajnalban szórják el ajándékaikat mindenfelé. Hiába vackoltak ki maguknak már négy fészekhelyet is, csak a tőkés ruca ül mindig ugyanoda, a futó lányok tojásaiért végig kell cserkelnem a portát.

Folytatása következik - május elején bújik elő a pelyhes generáció...