Falun élünk, teszünk-veszünk...

Kert, ház, kaláka, móka-kacagás www.banya-tanya.hu

Közösség és fenntarthatóság

Szeretettel várunk a következő képzési napunkra, ami a fenntarthatóság témájában dolgozó közösségekről szól. Itt a helyed, ha

- érdekel, hogy ma Magyarországon hogyan működnek ökofalvak, vásárlói közösségek, önellátó csoportok

- szeretnél része lenni a gyakorlatban is egy ilyen közösségnek,

- magad is hasonló közösség indítását tervezed,

- szívesen bekapcsolódnál a Banya-Tanya Alapítvány csapatának munkájába,

- vagy már régen velünk dolgozol, és benne lennél egy közös tervezési folyamatban!

A képzést a nyíregyházi Inspi-Ráció egyesület munkatársai tartják, akik jelenleg egy kutatást végeznek, melynek célja a közösség szervezési és vezetési mintázatok gyűjtése a fenntarthatósági kezdeményezéseknél annak érdekében, hogy feltárják, mi az, ami a közösség fejlődését tudja biztosítani, illetve  mi az, ami akadályozza azt.

Helyszín: Bátor, Faluház

Időpont: 2013. november 16. szombat, 10:00 - 17:00

Kérjük, részvételi szándékodat jelezd drótpostán: banya.tanya.alapitvanykukacgmail.com, vagy a közösségi oldalon!

A képzés a Svájci Hozzájárulás támogatásával valósul meg.

Tánc a kenyérrel

Szeretek kenyeret sütni. Sok éve magam készítem a kenyeremet, és minden percét élvezem :-) Jó látni, ahogy a kovász vagy az élesztő életre kel, aztán kitalálni, hogy most éppen miféléket gyúrjak egybe a liszten-vízen kívül, magot, fűszert, ezernyi a lehetőség...

Aztán amikor megmozdul a tészta is, és a belegyúrt idővel és erővel együtt pár óra csendes készülődés után bekerül a sütőbe, hogy a Tűz segítségével magas pihepuha, vagy kicsi, téglakemény, de IGAZI kenyér váljon belőle.

Mindig más és mindig finom, mert egyedi és benne van a Föld anyaga, a Nap ereje, a Tűz gyilkos és éltető energiája és persze a saját munkám. A gondolatok, érzések, amik dagasztás közben megfordulnak bennem, és mind belekerülnek a kenyérbe.

A bátri idős asszonyok rám csodálkoztak, hogy miért is vacakolok vele? Nekik lánykorukban nyűg volt, izzadságos kötelesség, amitől örömmel váltak meg, amikor falun is elterjedt az olcsó, iparilag gyártott habpuha fehér kenyér.

Teljesen igazuk van. Ők nem VÁLASZTOTTÁK, nekik KELLETT. És mégis, valami fontos minőség tűnt el az életükből, amit nem kaptak meg a gyerekeik, unokáik. Az az érték, amit a kenyér képviselt, amibe Anya belegyúrta a szeretetét, fáradságát.

Ma a bolti kenyerek zömét két nap után el lehet dobni, olyan szaga, állaga lesz. Ha nem, akkor teli van tartósítószerekkel. A házikenyér egy hét múlva is ehető... Nincs is szívem kidobni, mert tudom, mennyi energia van benne. Akkor is hasznosul az utolsó morzsáig, ha megszárad.

Apróságnak tűnik, a számok világában mindenképpen, hiszen egy háztartás költségvetésének valószínűleg nem a kenyér a leghúzósabb tétele. Nekem mégis valami alapvetőnek a szimbóluma: annak, hogy hogyan viszonyulunk a körülöttünk levő dolgokhoz.

És így érkeztem meg a dagasztástól az Alapítványig... Miért nem egy "jól fizető" állásban töltöm a munkaidőmet, hogy aztán mindent megvehessek magamnak? Ne kelljen beföldezni a kezemet kerttel, betésztázni kenyérrel?

Mert önző vagyok. Mert szeretem azt az érzést, amikor elég csak kilépni a kapun a veteménybe, és tíz perc alatt összejön a mindent-bele leves. És azt is, amikor ősszel megtelik a rekesz birsalmával, ami aztán a polcon illatozik tovább. Meg azt, amikor egy egésznapos gőzbenállás-kavargatás után a csergék között pihen húsz üveg lekvár. És ha zárva a falusi bolt (ezt városon már nem ismeritek :-)), akkor is félórába telik három napra való kenyérlepényt kisütni.

Ezek az apróságok hatalmas sikerélményt tudnak adni, még ha nem is világhírű kertész, pék, vagy lekvárfőző vagyok: biztonságérzetet és felelősségtudatot adnak. Biztonságot, mert egyre több dolgot tanulok meg magam elkészíteni, felelősségtudatot, mert a bőrömön érzem ezen a munkán keresztül, hogy minden rezdülésünkben össze vagyunk kapcsolva azzal, amitől különvalónak tévedjük magunkat: a Természettel.

Amikor a vetéstől a főzésig Te sürögtél a borsó körül, akkor nem egy piaci terméket használsz, hanem Te vagy az a borsó :-) Mint a magyar népmese cipója a kapufélfán: tudod, min ment keresztül, (együtt mentetek keresztül mindnenen), és ettől a mese ördöge - a félelem - is hátat fordít :-)

Hálás vagyok a nyári hajnalok harmatos csillogásáért, a téli ujjdermesztő gyújtóshasogatásért, az első újhagymáért és a rét gyógynövényeiért. Örülök az ősznek, amikor begyújthatok a cserépkályhába, és a tavasznak, amikor nyitva maradhat végre az ablak - őszig :-)

Erről szól a hajnali mesém, csak meg akartam mutatni kicsit, hogy miért dolgozom azon, amin dolgozom. Nem a világmegváltás küldetéstudata, nem szereplési vágy, még csak nem is önzetlenség vezet. Szeretem, amit csinálok, örömet okoz a munkám, és ezt adom tovább azoknak, akiket érdekel. Semmi különös :-)

Feedek
Megosztás